A legjobb film 2012-ben.
A történet egy emberröl szól, Jean Valjean, aki lopott egy darab kenyeret mert éhezett. 19 év börtönben utàn, végül szabad lett.
De a társadalom nem segìt és ezért lop mégegyszer egy paptòl aki, pedig, megbocsàt neki.
Jean Valjean egy ùj eletet kezd, de Javert, a rendőr, nem hiszi hogy az ember változhat.
Jean Valjean módosítja a nevét Madeleine ùrra és segìt Cosettenek, egy szegény postituàlt lánynak aki a Thénardiereknél lakik, akik egy rossz pàr.
Együtt boldogan élnek Parizsban.
Évek után Cosette talalkozik Marius Pontmercyvel, egy forradalmárral és szerelmesek lesznek.
A làzadàs közben Jean megmenti Mariust aki tud hozzámegy Cosettehez.
A történet végén Javerte öngyilkosságot követ el és a Jeane békésen hal meg.
A kedvenc karakterem Eponine, Thènardier lànya aki szerelmes Mariusba.
Nagyon szomorù mert az életeben nincs csalàdja és szerelme sem.
Cosette àrva de Jean lesz az apja és Marcus szereti őt, de Eponine még magànyos.
Szomorù voltam Javert miatt is. Ő nem rossz volt, csak tùl szigorù.
Az egèsz film nagyon jò volt, csodàlatos